A Hét Csodát először a hellén városnézők témáiként a bizánci Philo határozta meg i.e. 225-ben egyik művében. A Hét Csoda további írói közé tartozik Hérodotosz, cirénei Kallimakhosz és a szidoni Antipater. Az eredeti hét közül ma csak a Nagy Piramis létezik.

Az ókor hét csodája és azok minden információi elolvashatóak az axa-assistance.hu weboldalon, tehát kattintson ide ha bővebben szeretne olvasni erről a témáról. Az alexandriai Pharos (világítótorony): ezt az ősi világítótornyot, amelyet műszaki remekműnek tartottak, és az összes ezután következő világítótorony modelljeként szolgált, az egyiptomi Alexandria kikötőjében található Pharos-szigeten építették, amelyet az ősi polgárok Kemet néven ismertek és i. e. 285 és 247 között készült el. A gízai Nagy Piramist i.e. 2584 és 2561 között építették az egyiptomi Khufu fáraó (görögül Cheops néven) számára, és majdnem 4000 évig a világ legmagasabb ember alkotta építménye volt. A piramis belsejének ásatását csak a 18. század végén és a 19. század elején kezdték meg komolyan, így az ókori írók előtt ismeretlenek voltak a belső tér bonyolultságai, amelyek a modern emberek érdeklődését annyira felkeltik. Maga a szerkezet tökéletes szimmetriájával és impozáns magasságával nyűgözte le az ókori látogatókat.

A babiloni függőkerteket, ha a leírtak szerint léteztek, II. Nabukodonozor építtette i.e. 605-562 között, ajándékként a feleségének. Az ókori író, Diodorus Siculus úgy írja le őket, mint az egzotikus növény- és állatvilág gyönyörű síkjait, amelyek több mint 75 láb (23 m) magasságot érnek el egy sor mászóteraszon keresztül. Diodorus azt írta, hogy Nabukodonozor feleségének, a médi Amtisznek hiányoztak hazája hegyei és virágai, ezért a király megparancsolta, hogy teremtsenek neki helyet Babilonban. Bővebb leírásért mindenképpen keresse fel az axa-assistance.hu weboldalt.